fontos ember is kereste tegnap a régi blogomat.
Szóval tényleg szeretnek és törődnek velem, csak nem én vagyok a világközepe.
Mennyire vall ez lelkiegsézségre/toprongyságra, hogy ennyi idősen kellett ennek a fejemben összeállnia? Meg a telhetetlenségem, az van nekem, semmi nem elég, mondjuk pont ennyit is adok a figyelemből, mint elvárok.
Na mindegy!
